KAPCSOLD BE A JAVASCRIPTET, ÁZZE!!

Régen válaszolgattam levelekre, így egyesek úgy érezhették, csúnyán leszarom, amiket írnak. Ez egyébként így is van. Mégis kiválasztottam néhány levelet, mert némelyikre most tényleg érdemes odafigyelnünk. Az első mindjárt nagyon érdekes!

ismeretlen informátor (ő kérte, hogy a nevét ne említsem, mert ismert szerzője a Wikipédiának) írta:


A fönti levelet nem én írtam, így annak hitelességéről csak annyit mondhatok, amit magam is megtapasztaltam. Erről írtam is néhányszor, arról is, miért lenne fontos, hogy megtörjük az egyoldalúságot. A Magyar Nemzet érdeklődött a téma iránt, de nem vagyok biztos benne, hogy akár az a nyilvánosság is elég lenne, hiszen a saját játszóterüknek képzelik a Wikipédiát. Pontosan tudom, hogy ellehetetlenítik azokat, akiket nem kedvelnek, engem is olyanért tiltottak ki, amiért a sajátjaikat nem, ráadásul a védekezés lehetőségét sem adták meg, nem volt figyelmeztetés, eszmecsere, csak kitiltás, olyanért, amiért a szabályok miatt nem is járt volna. További részletek ezekről a kétes alakokról a wikipédiás userlapomon, lábjegyzetben olvashatók. Érdemes megnézni, két-három nap alatt gyűlt össze, majd kölcsönösen megváltunk egymástól: én és a Wikipédia.

Ebből a témakörből érkezett még érdekes levél, de azt kicsit lejjebb találod majd.

Ez iszonyat!

Láttátok már ezt???
Bocsánatat a vulgaritásért, de erre más szavakat nem tudok alkalmazni... kifordult a belem!!!
http://www.liberalizmus.hu/

Szigorúan felnőtteknek, szigorúan nem munkahelyre. Gyakorlatilag a liberalizmusról mást nem is mondhatnék.

Sziasztok!
A múltkori adással kapcsolatban írok.
Pontosabban a raszta - reggae témához szeretnék hozzáfűzni valamit.
Eleinte nem igazán hittem el ezt a párhuzamot a babók meg a raszták között, aztán miközben egy oldalon az Ignite koncert után keresgéltem, erre bukkantam:

[Link]

ha netán már leszedték volna az oldalt vagy a képet, felraktam ide is:
[Link]

Talán elég is ennyi, kommentárt nem fűznék hozzá.
Köszönöm a szót:)

Üdv:
Peti

u.i.: bocs, ha már valaki küldte

Érdemes megnézni a képet: ahogyan az adott rádióadásban is kifejtettük, a rasztafarizmus a nigger zsidó vallás akart lenni. Cionista, drognépszerűsítő féregség lett: az etióp zászló színei Dávid csillagába kerültek, azóta pedig már el is felejtette az okos fehér ember, hogy az eredeti rasztának nem volt kötelező gandzsát szívnia. A fehér ember fülcimpatágító ékszereket kezd hordani, nem mossa a haját, lassan pedig fára is fog mászni, amíg a négereket puccos ruhákban hivatalokba ültetik.

A "sátánok és..." című bloghoz annyit:
Magyar vagyok és keresztény.
Ilyet ne...
Ez nagyon gáz, pedig ez a legjobb "forradalmár" oldal kis hazánkban, tehát a nívót kéne őrizni.
Olvassatok vallástörténetet + hasonlókat, hogy lássátok at istentagadás zsákutca.
Tomcat baromi intelligens, kár lenne, ha ilyen hülyeségekkel baszná el az oldalát.

A Sátánok és álvallások című cikkem komoly vitákat kavart. Az értelmesebbek valóban vitáztak: vallásokról, emberekről; de voltak olyanok, mint te, akik sajnálatos módon olvasnak minket. Egyre többen és többen, fogalom nélküli emberek, akik miatt felhasználói szűrés bevezetését tervezzük. Akik összes érve, hogy „ilyet ne...” Miért is ne? Értetted te egyáltalán, hogy miről szól? Ne, ne válaszolj. Nem is érdekel. Semelyikünk nem tett istentagadó kifejezéseket az írásaiban, de a funkcionális analfabéták hiába nevezik magukat a legnagyobb kereszténynek és magyarnak, ha nem értik meg a leírt szót. Egyre több az ilyen hozzászóló: aki úgy érzi, neki nem kell érvelnie, csak kinyilatkoztatnia. Hogy ez szar. Hát, pedig nem ő ír ide, hanem mi. Vannak jobb oldalak, ha nem tetszik vagy vitázz. De az ilyen fanyalgást nagyon unjuk.

Tomcat, már igzán megcsinálhatnád az elbaszott adást!!!

Követelőzzél az édesanyádnál, a barátnődnél vagy a boltban. Ne nálunk. Mi sokszor a hétvégéinket áldozzuk arra, hogy műsor legyen, fölkutatjuk az anyagokat, fölvesszük őket, megvágjuk, kitesszük. Több munka van ebben, mint gondolnád. Egy fillért sem kapunk érte, de még a családtagjaink sem, akiknek egyre nehezebb elviselniük, hogy sokszor úgy érzik, ők kevésbé fontosak. Úgyhogy több alázatot, ha már elfogadjátok, amit nyújtunk, nyújtani szeretnénk. Ha föltűnt volna, ez „nem csak egy blog”, több munka van benne, mint naponta leülni tíz percre. Látom, ezt sokan még mindig nem értik. Egyszer majd kipróbáljuk, mi van akkor, ha tényleg csak ennyit szánunk rá. De se írások, se rádió, se tévé nem lesz akkor. Viszont nyugodtabbak leszünk.

Szaiasztok!
Na ezt kapd ki!
[Link]

Hungarian Jews called to register for class action

Mert a Szövetségesek - US Court - nem bombázták szét a hidakat Budapest és Auswitz között...

Most a yanks-et próbálják meg lerabolni...
Ebben a pillanatban már ök is felelösek a holocaust-ért...

Mit tehetnék hozzá...

A terrorizmus melegágya-avagy miként lesz egy kis Nógrád megyei faluból terroristafészek?
Törvénytisztelő állampolgár lévén - a későbbi hatósági vizsgálatokat megkönnyítendő – a megtörtént eseményeket időbeli, kronologikus sorrendben dokumentálom! Bízom benne, hogy töredelmes beismerő vallomásom mind az NBH mind pedig a szervezett bűnözés elleni osztály pozitívumként értékeli majd.
2008-02-23. (szombat) 07.30 perc. Kisebb fejfájással ébredtem. Miután kitántorogtam a konyhába, kortyolgatni kezdtem a kávémat, amelyet szeretett feleségem előzőleg megmelegített és odakészített a konyhaasztalra. Évekkel ez előtt mindig cukorral ittam, de miután néhány éve szemmel láthatólag is gyarapodni kezdett a súlyom, áttértem az édesítő tablettára. Miközben próbáltam észhez térni, hallgattam a tv-t, melynek hangja a szobából szüremlett ki.
08.00 perc. A fejem már nem fáj. Ez jó! Miután lezuhanyoztam, bementem a szobába. Ekkor olvasta be a friss híreket a bemondó. Azonnal felkaptam a fejem az egyikre, amely így szólt: „Terrorizmus gyanúja miatt előállítottak egy testvérpárt. A lakásukon tartott házkutatás során a nyomozók cukrot, lisztet, valamint a garázsukban tartott motoros fűnyírójukban lévő benzint is lefoglalták. Ezek az eszközök kivétel nélkül alkalmasak akár bomba, akár pedig Molotov-koktél előállítására is!”
Be kell vallanom, hogy kis idő kellett ameddig lanyha tudatomig eljutott e mondat értelme. A szavak lassan összeálltak, és belém hasított a felismerés: Úr Isten! Az én garázsomban pedig gázolaj van!Tegnap tankoltam a kocsiba! És ráadásul tele! A fejem azonnal kitisztult! Miközben a garázs felé osontam, hogy ellenőrizzem az autómban lévő üzemanyag mérőóráját, elmém lázasan kutatott az enyhítő körülmények után. Ha elvisznek, talán enyhítő körülménynek számít, hogy nem benzinnel üzemel az autóm, hanem gázolajjal. Idegesen nyomtam meg a távirányító gombját, amely az ajtót nyitja. Az ajtó kitárult. A szívem lázasan kalapált. Kezem remegve matatott a slusszkulccsal a kormányzár körül. Nagy nehézségek árán sikerült beletalálnom. A kulcs elfordult, az óra kiakadt! Percekig döbbenten ültem az autóban. A műszer tele tankot mutatott! Tudtam, hogy ezt nem úszhatom meg szárazon. Éreztem, hogy tennem kell valamit. Első gondolatom az volt, hogy addig kőrözök Jobbágyi körül, ameddig ki nem ürül a tank, de ezt elvetettem, mert túl sokáig tartott volna. Úgy döntöttem, hogy egy csővel kiszívom a tankban lévő gázolajat, és szétlocsolom a hátsó kertben. Reménykedtem benne, hogy a szomszédok nem veszik észre. Miközben a bűncselekményem eltüntetéséhez felhasználható gumicső után matattam a garázsban, szemem megakadt a sarkokban békésen pihenő benzinmotoros fűnyírón.
Lábaim megremegtek. Éreztem, hogy itt a vég! Semmi kétség: az a fűnyíró bizony benzinnel üzemel. És hogy is szolt a hír? „Terrorizmus gyanúja miatt…. fűnyírójukban lévő benzint is lefoglalták….ezek az eszközök kivétel nélkül alkalmasak akár bomba, akár pedig Molotov-koktél előállítására is!”
Tudtam, ha most egy csepp benzint is találok abban a fűnyíróban, akkor nekem menthetetlenül végem! Rogyadozó léptekkel tettem meg azt a néhány lépést a fűnyíróig. A lábaim mintha ólom béklyót cipeltek volna. Leguggoltam a fűnyíró mellé és a nadrágomba töröltem izzadó tenyerem. Lassan, aprólékosan csavartam le az üzemanyag tartáj sapkáját. A tömény benzingőz a túlnyomás miatt szisszenve távozott a tartályból. Azonnal megcsapott kellemetlen szaga. Belenéztem. Majdnem elsírtam magam az elém táruló látvány miatt. A tartályból alig hiányzott egy kis benzin. Éreztem, hogy most nem gyengülhetek el. Össze kell szednem magam, mert ha nem, akkor egész Jobbágyi megtudja, hogy egy terroristát melengettek a keblükön! Ez nem történhet meg! Miközben a megoldást kerestem, a gondolatok fénysebességgel cikáztak az agyamban. Ekkor kinyílt a ház ajtaja és feleségem harsányan kiáltott ki rajta: apaaa… gyereee… kész a pogácsa!
Micsoda?!? Pogácsa?!? Belém hasított a gondolat: LISZT! A második elem! Mintha puskából lőttek volna ki, úgy ugrottam fel, és rohantam a ház felé. Hűséges kutyám vinnyogva menekült az utamból. A kilincs lenyomásával sem bíbelődtem, hanem ajtóstul rontottam a házba. Feleségem értetlenül és rémülten nézett rám, miközben én csak azt hajtogattam: liszt…benzin…el kell tűntetni! El kell tűntetni! Adj gyorsan egy zsákot! Feleségem a döbbenettől mozdulni sem tudott, így kirohantam a műhelybe egy terményes zsákért. Hamarosan a frissen sült pogácsa a forró tepsivel együtt végső nyughelyén pihent.
Hol van a többi liszt? Förmedtem rá feleségemre. Add elő! Párom egy ideig ártatlanul nézett rám, majd csendesen a konyhaszekrény felé indult. A szekrény ajtaja feltárult és a félig üres lisztes zacskó mellől egy kiló cukor borult ki, majd nagy csattanással landolt a konyhakövön.
Az apró kristályszemek, mint milliónyi csillag az égen, úgy szóródtak szét a konyha kövezetén.
Egy ideig mindketten dermedten álltunk, majd lassan a feleségemre emeltem tekintetem. Ekkor már minden világos volt előttem! Semmi kétség! Feleségem a hírhedt LCRFSZ tagja!
(Lisztel és Cukorral Robbantgatók Földalatti Szövetsége)
Mivel ismertem a szervezet működését tudtam, hogy tagjai szakácskönyvnek és receptnek álcázott titkos irományokat cserélgetnek egymás között és ezeken keresztül kommunikálnak.
Az NBH kódfejtőinek eddig még nem sikerült feltörniük kódjukat, pedig hosszú évek óta dolgoznak rajta!
A kód kulcsa most is ott hevert a konyhaasztalon. Az volt a borítójára írva, hogy: „Ahogy a nagymamám csinálta, avagy 101 csípős és fűszeres étel”.
Hírtelen az asztalon heverő szakácskönyvnek álcázott titkos iromány felé ugrottam, felkaptam és gondolkodás nélkül a zsákba hajítottam a többi bizonyíték közé. Tudtam, hogy házkutatás alkalmával azonnal felfedeznék, mert a nyomozóhatóság figyelmét nem kerülheti el semmi! Haladéktalanul meg kell semmisíteni!
A zajra kinyílt a konyhaajtó és tágra nyílt szemekkel fiam állt a küszöbön egy savanyúcukros zacskóval a kezében….

Szevasztok,

elmegy az alábbi levél egy postnak?


Gyárlakó sorstársak,
ma van a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. Nem akarom sorolni azokat a rémtetteket, amiket a "nagy eszme" nevében ezek az eszelősök elkövettek. Elég, ha a szegény ukránok tömeges halálra éheztetését, Rákosi-Roth Mátyás szörnyűségeit, vagy a Vörös Khmerek tömeggyilkosságait említem.
Ezek mellett eltörpül a Hitlerék által, a zsidókkal szemben elkövetett rémtettek sora is. (Ne menjünk most abba bele, hogy volt-e ilyen, kétkedők olvassák el Radnóti utolsó verseit. Nyilván nem egy kávéházban írta azokat...) A német nácik cselekedeteit azonban nem felejti el a világ, és ebben nagy szerepe van annak, hogy létezik egy szó, egy világító szégyenbélyeg, amit rá lehet ütni ezekre a szörnyűségekre. Igen, a holocaust.
Kell egy ilyen bélyeg a komcsik rémtetteire is, hogy soha feledésbe ne merülhessenek! Ennek a szónak a neten kell terjednie, és angolul kell lennie, hogy minél többen, első pillantásra megértsék, miről van szó. Én kitaláltam egy ilyen szót, és azt javaslom, használjátok, terjesszétek minél szélesebb körben! A szó:

REDCRIME !

Hello kedves Bombagyár

A mai nap egy érdekes dolog történt velem. Amit úgygondolok h megosztanék veletek.
Nos Német órán ültem a suliban és valahogy feljött az, hogy a tanárom nagyapja Auswitz-ban halt meg. Ekkor döbbentem rá, hogy a tanár Zsidó.... És ő mondta, hogy ott a gázkamrákban CiklonB volt a földön amire vizet locsolva gyilkolták meg a zsidókat. Erre én modtam neki, amit ti is mondtatok egyik adásban , hogy nem volt gázkamra. Erre ő nagoyn dieges lett meg minden. Elkezdtünk vitázni. Végül persze az jött ki , hogy én nem tudom mit állítok. Óra után megkeresett és emgkérdezte, hogy honnan veszem ezeket a "hülyeségeket". Nem mondtam neki semmit inkább mert a végén még kirugat... Ennyit az oktatásról. Szerintetek helyesen cselekedtem?

előre is köszi
hello

A problémád hasonlítható a magukat neonácinak nevező egyénekével. Sokat bíráljuk őket, pedig jómagam nem ítélem el azt, aki nemzetiszocialistának vallja magát, ha ezalatt egy politikai ideológiát ért, amelyet ismer is, amely mellett érvelni is tud. A nemzetiszocializmus szerintem értékelhető politikai irányzat, jóllehet kissé elavult, de csinosítható lenne a mai korra, ha kihagyjuk belőle Alfred Rosenberg főideológus és Hitler, Adolf fajelméletét. Aki nácinak mondja magát, de nem tudja, hogy mi az a Totenkopf, azzal baj van. Árt, mert rossz propagandát jelent, fölhasználják, hogy lám, ilyen buták a náciak (sic!).

Veled is hasonló a probléma: alapvetően hülye vagy még, de nyitott a tanulásra. Csak akkor bonyolódj vitába, ha van vitastílusod, ismered az érvtechnikákat, de a legfontosabb, hogy akkor, ha nagyon biztos vagy abban, hogy meg tudod védeni az álláspontodat, mert jól, a vitapartnerednél jobban ismered a témát és persze hiszel is az igazadban. Olvass utána, következtess, gondolkozz, szánj időt a megismerésre! Hiába állít ő valótlanságot vagy téved, ha te ezt nem látod meg. Ha nem tudsz cáfolni (mert tagadni lehet, ha azt mondod, hogy nem, de a cáfolás érveket is jelent!), legyőz. És nem szabad csak úgy hinned nekünk. Olvass, gondolkozz, mérlegelj. Aztán döntsd el, hogy igazunk van-e.

Szia!

Ugyan az előző, Devecserrel kapcsolatos üzenetemre nem reagáltál, de sebaj, biztos van elég nyomorod.
Ezt viszont biztos érdekesnek találod majd:
[Link]

üdv:

glezmen

Tisztelt Szerkesztőség!

Egy(remélem hagyomány teremtő)ötletem volna márciusra vonatkozólag.
Én kifizetném tíz vidéki hazafi vonatjegyét ha eljönnek a márciusi megmozdulás(ok)ra.
Ha esetleg lehetőséget biztosítanátok másnak is,hátha hajlandó volna más is egy kis pénzt szánni erre
a nemes célra.Ha válaszoltok,és tetszik az ötlet természetesen megadom a nevem nehogy úgy érezzétek
visszalépek.

Üdv:Hercseg

Nem rossz ötlet, lenne értelme ezt meghirdetni. Vedd hát kezedbe az irányítást! Nálunk van a tömegbázis, a közönség, nálad az ötlet! El tudod képzelni, hogy hányan jönnek személyesen vagy virtuálisan az ötleteikkel nap nap után? Már magunktól is legalább háromszor (!) annyi ötletünk, használható ötletünk van, mint amennyire időnk van. Rengeteg fontos téma marad parlagon, veszik homályba. Ha nem bombaötlet, kicsi az esély, hogy a vállunkra vesszük. Tessék önmagatoktól is lépni, cselekedni! Ne bízzatok ránk semmit, kik vagyunk mi nektek?

Kedves Bomba gyártók!
Éppen most hallgatam végig az utolsó rádió adásotokat. Ezt azért tettem mert már régóta érdekelt volna a beszélgetésetek de nemigen van erre időm. És ezzel mindjárt a lényegre tapintottam! A levelet ugyanis azért kezdtem el írni, hogy némileg védelmezzem a nememet az adás utolsó perceiben hallottak miatt.
Több magyarázatom is ven ebben a témában.
1. Én nem nevelkedtem különösen magasan kvalifikált családban, de mivel szegény apámnak 3 lányt adott az isten kénytelen volt beletanulni a lányok nevelésének titkaiba. Bár sosem rejtette véka alá, hogy testhez állóbbnak érezné ha legalább 1 fiát is terelgethetné. Szóval ő az a tipus aki nagyon szeretett volna fiút de ez valahogyan nem jött össze. Ennek ellenére hiába voltunk mind lányok, szó sem volt rózsaszín szobácskákról, elkényeztető, elnéző, megengedő nevelésről. Mondhatom ugyanolyan kiképzést kaptunk mintha fiúk lennénk. De ugyanakor azt is meg kellett tanulni, hogy a családon belül hol a nők helye és ez milyen feladatokkal jár.(ebben a tekintetben konzervatív felfogású az egész család) Ez sokak számára nagyon szimpatikus, de elmondanám, hogy a mai világban nem biztos, hogy praktikus. Ez az oka annak, hogy engem soha sem érdekeltek a tipikus csajos dolgok (ruhák, ékszerek, parfumök, pletyka stb). És őszintén nem is érzem ennek hiányát. De! Bizony nehéz a dolgom ha kolléganőimmel magán beszélgetésbe keveredek. Nincs semmi képem azokról a divatos témákról amikről elvileg evidensen tudnom kellene. Ezért elsősorban fiukkal barátkoztam mindíg,de közülük is csak kevéssel tudtam igazi jó kis eszmecserés beszélgetéseket folytatni. ( sajna ezek az elmúlt húsz évben lassan kikoptak mellőlem, mind elszelelt a nagyvilágba)
Tehát az első magyarázat az, hogy ha a lányok nem úsznak az árral, tehát nem mélyednek el a sorozatok és pletyka újságok aktuális témáiban, egy-kettőre egyedül maradnak. Csodabogárnak, netán idiótának tekinti őket a környezetük. Akár azt is el lehet mondani, hogy társadalmi elvárás konzum idiótának lenni, és ez a tendencia egyre erősödik. Ezt konkrétan a lányomon tapasztalom és az ő korosztályán. Egy szó mint száz, nem trendi jól értesültnek lenni a történelem a napi politika a társadalom tudományok és egyéb, közember számára felesleges és érthetetlen témákban!
Ezért az én lányom speciel azt játszotta el a suliban, hogy cseverészik a csajokkal a sok hülye felesleges dologról péntek délutánig, akkor szépen előszedte a könyveit lazítás képpen és a hétvégét leginkább istállókban töltötte az egy szem igaz barátnőjével és a lovakkal, akik még képesek önmagukat adni minden körülmények között. Ez így ment végig amíg középiskolás volt, nagyon ügyelt rá, hogy a két dolog ne keveredjen, ha lehet az iskola társai ne tudják hol jár hétvégén és fordítva. A középiskola után elhagyta az országot most angliában tanul és dolgozik. Nem azért mert nem érzi magát magyarnak!
2.Valószinüleg nektek akik csak arról az oldalról látjátok az életet nem ismeretes tény, hogy bizony a férfiak nemigen szeretik azokat a lányokat akiknek határozott elképzelésük van az életről, a fontos dolgokról, főleg politikáról vagy uram bocsá' még ennél is bonyolultabb dolgokról! Arról, hogy mi egy féri dolga az életben a családban és ezt nem szégyenlik megkövetelni tőlük. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tisztában vagyok a női kötelességeimmel, elfogadom (nám) a helyem a családban de csak akkor ha a párom (nem uram és nem férjem) ugyanigy természetesen foglaja el az ő számára kijelölt helyet és a feladatokat ami ezzel jár.
De kérem szépen hol vannak itt férfiak? Gyakorlati tapasztalatom, hogy ma már csak pasikat lehet találni! A pasik nem mérhetőek össze a férfiakkal! Azt is meg kell említeni ebben a részben, hogy minél idősebb vagyok annál tisztábban látom, hogy a pasik nem az eszüket használják a párválasztásnál hanem egy egészen primitív testrészüket. (tisztelet a kivételnek) A mai hímneműek izlésének kielégítése miatt fogy évek óta rekord mennyiségű szőke hajfesték! (szintén a multi cégek nagyobb örömére!) Azt azért nem gondolhatja senki, hogy ezt a nők maguk miatt csinálják! Egyszerüen nem akarnak egyedül maradni, szeretnének párkapcsolatban élni. Ez eddig normális. Viszont ha nem használják azt a viselkedési és izlésbeli agyrémet amit ma használnak, akkor a reményeik sajna remények maradnak. Mivel értelmileg már kislány korukban vissza fogja őket a gondos és előre látó nevelő család és környezet (merő jó szándékkal) véleményem szerint a mai használatos női affektálás minimum 50%-ban ösztönös, a másik 50%-ról pedig a neveltetés tehet. Ráadásul már olyan szinre fokozták ezt a nyafogó, gondolat nélküli életet, hogy nem is igazán lehet magmagyarázni nekik, hogy mi a baj ezzel. Egyszerűen nem értik.
(Azt ugye nem kell senkinek sem elmagyarázni, hogy egy lányból csakis egy igazi férfi mellet lehet igazi nő!)
3.Az előző két érvelés konklúziója az ami természetszerűen következik azokból.
Ha egy kislány manapság kicsit szerencsésebb környezetben nevelkedik, ezért érdeklődik a világ dolgairól, ezáltal születnek saját gondolatai is, elöbb utóbb szembe kerül kortársaival, de legalábbis a minden sorból kilógó csodabogár életvitelre kényszerül. Ha szerencsés, talál magának legalább egy barátnőt vagy hobbit ami átsegíti a nehézségeken. De evvel a habitussal igazi, olyan fickóra találni akiből valódi férfi lesz és családfő, hát az a feladat!
Ezek a lányok nem járnak a "bulizós" helyekre, nincs semmi terep az ismerkedésre, társasági életre. A mai fiuk sem díjazzák ha nem veszik fel a megszokott fals pózokat, természetellenes stílust. Egyszerűen kinézik maguk közül.
Mivel ezek a lányok kellő képpen érzékenyek és elég intelligensek, már a legaprób rezdülésekből leszűrik ha nem kívánatosak egy társaságban. Nem kell látványosan megalázni őket ahhoz, hogy ne forduljanak elő többet azokban a körökben. Így szép lassan kisakkozzák magukat néhány baráti körböl, végül már nem is próbálkoznak.
/ez saját tapasztalat is de azt kellett megérnem, hogy a helyzet egyre romlik/
Nem mindenki elég erős ahhoz, hogy magányosan élje le az életét (ez nem is elvárható), ezért elöbb-utóbb kénytelen "beilleszkedni" a környezetébe. Ez történt a két hugommal is. Néha alig hiszem el, hogy mi ugyanúgy nevelkedtünk.
4.Mivel a nőknek elég sok dolguk akad a háztartással, elég nehézkes időt szakítani azokra a dolgokra amikre különben szívesen szakítanának. Én speciel nem panaszképpen mondom, de elég kevés időt tudok elkülöníteni az olvasásra és egyéb szellemileg felemelő elfoglaltságra. Imádom a gyerekeimet, nem tekintem büntetésnek a mosást, főzést, vasalást stb., de ezeknek a maradéktalan ellátása bizony kimerítő és időigényes feladat.
Azt hiszem ez lehet egy ok, hogy miért nem aktívabbak ezen és más oldalakon. Lehetséges, hogy sokkal többen vannak akiknek lennének meghallgatásra érdemes gondolataik, ötleteik de egészen egyszerűen nem jutnak el odáig, hogy egy ilyen rémesen hosszú levelet megfogalmazzanak. (ma éppen szerencsés napom van)
Tudom, a férfiak ilyenkor szoktak előrukkolni a modernizált háztartás előnyeivel, hogy ugyanis száz évvel ezelött nem volt mosógép és villany vasaló meg egyéb ketyere ami ma lényegesen megkönnyíti a háziasszonyok életét. Hát igen, alá kell írni ez így van. Én is legjobb barátnőmnek tekintem julist (a mosógépet), viszont anno nem is kellett egész héten pénzt keresni, és a két szabad napba besűríteni a háztartási munkát ami mellé be kell hogy férjen egy kis levegőzés a gyerekkel, esetleg egy múzeum vagy kirándulás.
Én most a 11 éves fiamból próbálok embert faragni, ez elég nagy feladat. Sok időt, türelmet, energiát követel a halandó asszonytól. Néha már estére alig élek, és nem gondolom, hogy ezzel mással nem így van.
Mellesleg ez egy igen komplikált feladat, de sok örömmel és kellemes élménnyel jár. Azt hiszem a nök nagyrészének ez ösztönös, természetes életvitel ami teljesen kielégíti a szellemi igényeit is. Milyen csevegés lehet annál nagyobb élmény amikor a gyerekkel beszélgetünk? Azt kell mondjam ennél jobb és hasznosabb "elfoglaltság" kevés van! Mindenkinek ajánlom kipróbálásra!
Remélem legalább egy rövid gondolkodást megér ez a téma és segítettem rávilágítani a másik oldalról.
Mindenesetre el kell mondani, hogy valami tényleg nincsen rendben és ezt jól érzékelik egyre többen.
Nem menthetem fel a lányokat, mert bennük is van hiba (bőven), de mivel semmi sem fekete vagy fehér, ez sem az.
A férfiakban és általában a társadalmi elvárásokban is lehet találni természet ellenes vonásokat.
Szerintem a nemzeti összefogásnak is az lehet az első lépése, hogy megpróbáljuk megérteni, mi az oka egyik-másik honfitársunk viselkedésének. (én ilyen okok miatt olvasgatok mindenféle stílusú honlapokat, újságokat) Enélkül nehezen lesz egység akár egy kerületen belül is. Ha megértjük mások viselkedésének okait sokkal közelebb kerülhetünk a békesség megteremtéséhez.
Első lépésnek nem is találom rossz ötletnek a férfi-női életszerűtlen viselkedéskultúra elkorcsosulásának okait.
Akár milyen messzire indulunk minden út egy lépéssel kezdődik!
Üdvözletem a fiúknak! Szebb jövőt!

Hy!

Bocsánat hogy zaklatlak titeket, de több ok miatt is írok. Az első kötődik a másodikhoz. Korábban, már nem is tudom hogy pontosan mikor de beregisztráltam, és pokolgéptől jött egy üzenet hogy gratula, sikerült a regisztráció meg stb. Olyasmit is írt hogy majd jön még egy levél ami véglegesíti a regisztrációt, vagy valami ilyesmi. Nem tartom kizártnak hogy én rontottam el valamit, de ahogy én emlkészem mindent jól kitöltöttem a lakcímtől a telefonig mindent. Ez végeredményben csak azért fontos mert írni akartam a kommentelők közé a BlueBunny és a Judapest c. íráshoz, de nem sikerült. Az ok: az e-mail címem nem létezik. (Gyakran törlöm ill. törlődik a leveleim ugyhogy nem tudom hogy jött-e az a bizonyos második levél.) Bloginhoz akartam intézni egy gondolatot. Nagyon tisztelem őt, Tomcat-et és Molnárgörényt. Így hárman. Gyülölök okoskodni, főleg bölcsebb emberekkel szemben, de az odáig rendben hogy gusztustalannak tartja a masztizó Szűz máriát, meg hogy nem visel ellenszenvet a buzik és lezbikusok és még ki tudja kik ellen, de az "Így meg csak azt mondom, én, a magam nevében, hogy nála máshol van a határ." mondata így nem kerek. Sőt logikátlan. Mert hát a bombagyáron sokszor téma többek között például a cigányság által elkövetett bűntények, így a lopás is. Az is elhangzik hogy nekik perverz módon ez a kultúrájuk része. Ergo, náluk máshol van a határ. De attól az még rossz. Főleg ha homoszexuális zsidó lennék és felraknék vagy csinálnék egy micsodáját verő jézus szobrot...mert nálam még ez a határ. Kit érdekel hogy kinél mi a határ? Lehet mondani hogy ez az...csak nem érdekel. Mert egy tűzrevaló buzi lennék akkor is, ha ezt a saját bolgomon teszem. Mert hát "szabad" országban élünk, mégsem rakunk fel gyerekpornót sehova sem, mert nem etikus és pont. Tehát még így látatlanban is, de BlueBunny, nem egy jó ember. Sőt. (És nem, nem mentség hogy leszbikus). Remélem nem értettem félre semmit, ha mégis akkor ez csak az okoskodásom rutintalansága miatt van.

Legvégűl Tomcat: Tudom hogy az egyik barátom már zaklatott téged ezzel, és nem tudom hogy megszerezted, láttad vagy egyaltalán érdekel, de ajánlott egy filmet amit mi találtunk nemis olyan régen. A címe: They Live. John Carpenter rendezte (ő nem senki rendező körökben, dehát ennyit bizonyára tudsz). Feltételezem hiába mondanám hogy olyan film ami KÜLÖNÖS figyelemt érdemel, (főleg ha a világ mai állását nézzük) meghogy értek hozzá, nemhiszem hogy ezzel bármit is elérnék igaz? Ha úgygondolod hogy mégis érdekel, de nincs kedved a beszerzésével bibelődni, akkor szívesen odaadjuk. Talán még téma is lehetne egy hír erejéig a bombagyárban. Pusztán csak megemlíteni hogy ajánlott darab...semi több. Mert a kezdetektől fogva hallgatom és olvasom a bombagyárat, vagyis feltételezem hogy így van. Mégegyszer neharagudjatok hogy ilyen hosszúra sikeredett a levél, de jó volna választ kapni rá. (Legalább az egyikre)

Üdv

A BlueBunny és a Judapest című írásomat sokan nem tudták megfelelően értékelni, megérteni. Nyilván ez nagy részben a szerző hibája, de én sosem akartam mindenkihez szólni, nekem elég egy nagyon szűk réteg, de ők általában jól értenek. Te nem. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni neked, hogy milyen gondolatok, érzések voltak bennem, mit akartam elmondani. Ez a bejegyzésem tényleg mindenkinek mást jelentett: általában távolodtam az olvasó szívétől, néhol nagyon is. Mindenki mást lát az írás csúcspontjának, céljának. Persze, az is lehet, hogy nem volt, csak egy kis vitát akartam szítani. Épp ki akartam kapcsolni a hozzászólási lehetőségeket valamennyi írásomnál, de itt legalább a kétmondatos véleménynyilvánításoknál több is érkezett, jó, hogy nem tettem. Írok majd erről a jelenségről; mármint arról, hogy sokan úgy érzik, az ő véleményük érdekel bárkit is, aztán egy mondatban axiómaszerűen kinyilatkoztatnak, hogy ez szar, az meg jó.

A gyermekpornóról pedig még egy komoly írás vagy tévériport érkezik. Azt sem fogják sokan érteni, de megdöbbenést (talán velünk kapcsolatban is) fog hordozni.

[Link] Lehet irni nekik leveleket :) En az emberszappanra kerdeztem ra, de valaszkeppen csak a magyar Wikipedias linket kuldtek el

A magyar Wikipédiában én kezdtem szócikket Emberszappan néven. Meg lehet nézni, hogy én mit írtam, és mi a mai állapot. Szánalmas és egyben felháborító, hogy forrásokkal bőven alátámasztott, tőlem meglehetősen semleges szöveget is óvatosan, lassan eltüntettek. Ha ide kattintasz, a bal hasábban megnézheted az én változatomat. A jobb oldalon a jelenlegi van. Nos, van akár emléke is annak, amit (ismétlem: sok forrásjelöléssel) én írtam? Olyannyira nem, hogy a mítosz megbuktatásából a mítosz megerősítése vált.