KAPCSOLD BE A JAVASCRIPTET, ÁZZE!!

Hát, ennyi volt. 2007 augusztusától 2009 teléig működött egy Bombagyár nevű blog, amelyről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy jelentéktelen volt. Igazából ilyen egyedi blog nem is volt soha nemcsak Magyarországon, de a világon sem. Amikor létrehoztam, azt szerettem volna, ha visszahozza a Terror News korszakát és hangulatát azoknak, akik nem lehettek tizenévesek a kilencvenes években, vagy éppen kimaradtak a lemezújságokból. A Bombagyár azonban egy más korban született, így nem lehetett ugyanaz, de hát furcsa is lett volna. A Bombagyár a kétezres évek terméke volt, amikor az embereket a nemzetük és a sorsuk kezdte érdekelni a technika furcsa csodái helyett, amikor a Prodigy megszólította Jilted Generation már túlvolt a csalódáson, már családot alapított és saját életet kezdett, az utánuk jövők pedig légüres térben pislogtak, mert nem volt sem előttük jövő, sem mögöttük múlt.

Azt azért ne higgye senki, hogy a Bombagyár tényleg megszűnik. Éppen úgy nem fog megszűnni, mint ti magatok sem, csak én nem fogok blogot írni. Nem azért, mert csalódtam, vagy mert sikertelen lett volna, amit csinálunk. Éppen ellenkezőleg. Ennyit még soha nem ért el blog vagy blogger. Lehet minket utálni, lenézni, isteníteni vagy legendának tartani, de egyvalamit nem lehet: megkerülni. Csak azért nem mondom, hogy voltunk, vagyunk, leszünk, mert ezt a szlogent már lestipistopizták mások.

A Bombagyár mint közösség, mint baráti társaság nem szűnik meg. Hogy is szűnhetne, hiszen nagyon sokan ennek a közegnek köszönhetjük leghűségesebb barátainkat, vagy ahogy manapság divatos mondani, harcostársainkat, ami már magában is jelzi, mennyire felértékelődött a barát fogalma mostanság. (Friends help you move, real friends help you move bodies.) Mi nem hagyjuk el egymást, ti se tegyétek. Az lenne a csalódás, ha a Bombagyár után nem lenne semmi. Nem feltétlenül egy másik közösségi blog, de az sem lenne rossz. Mi a Bombahír nevű hírportálon folytatjuk, de ez már nem jótékonyság, hanem üzlet. Aki szeretne, csatlakozhat hozzánk, de ott dolgozni kell, nem hülyéskedni. De inkább menjetek, széledjetek szét a világban, sose feledve ezt a helyet, és vigyétek tovább, amit itt kaptatok. Valakinek biztosan tudtok majd adni belőle: ki egynek, ki kettőnek, ki sokaknak. Azt viszont sose mondjátok, hogy mindez tőlünk származott. Mi is ugyanúgy kaptunk, mint ti, csak nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy leírhattuk, elmondhattuk, megmutathattuk. De most már elfáradtunk. Nem tudjuk továbbvinni, nem tudjuk magasabbra emelni a mércét. Innen már nincs tovább. Ráadásul elvész már a hangunk is, mert nálunknál sokkal nagyobb erők karolták fel mindazt, amit vállaltunk és amiért évek óta szót emeltünk. Innentől övék a pálya: lássuk, hová jutnak rajta.

Természetesen nem szűnik meg minden, amit létrehoztunk. Az Ökofarm például marad, és hamarosan lesz saját weboldala, amit a PHP tanfolyam lelkes padawanjai készítenek el. Ott lehet majd követni a gazdaság életét, és rövidesen megrendelni az ott termelt élelmiszereket, készítményeket.

Tomcat Polóboltja még szép, hogy marad. Nem szűnt meg eddig sem, csak a Teréz körúti bolt zárt be. Eddig is és ezután is lehetett, lehet polókat rendelni. Ezúton meg is kérlek benneteket, hogy jusson eszetekbe így karácsony közeledtével, hogy akár egy polót is ajándékozhattok valakinek, vagy egy palesztin kendőt, mert nemrég az is érkezett, illetve természetesen a Bombagyár DVD-kből is van még raktáron. Vegyetek, amíg van. No és persze amíg van bolt, mert a nem túl távoli jövőben ezt is be szeretném fejezni. Jövő karácsonykor már nem biztos, hogy fogtok tudni Tomcat polót ajándékozni. De idén még biztosan. Nézzétek meg a Hamarosan jön rovatot, ezek a karácsonyi újdonságok. A jövő héttől érkeznek be fokozatosan. (És ha jó arcok vagytok, akkor tényleg nálam vesztek karácsonyi ajándékot. És a haverokat is hozzám külditek. Köszönöm.)

Szerverünk, a Novara, a kamera, a rádió felszerelései és a víztisztító természetesen megmaradnak. A Novara tovább hasítja a világháló habjait (ugye, milyen képzavar) és fedélzetén csak olyanoknak biztosítunk helyet, akik érdemesek rá. Az Ökofarm oldala például biztosan ott lesz, de nyilván a Bombahírnek is kell futnia valahol. A TBomba torrentoldal is tovább működik, erről sem kell lemondanotok. A kamerával továbbra is fogunk filmeket, dokumentumfilmeket készíteni, ezeket a Bombahíren fogjátok majd látni.

A víztisztító egyelőre marad a raktárban. A sors furcsa fintora, hogy a csepeli bombagyár ügye, amiről a Bombagyár a nevét kapta, túlélte a blogot, és még mindig nincs lezárva. Amíg ez meg nem történik, hiába is kérnék útlevelet. Ráadásul a pótalkatrészekre szánt pénz a Bombagyár DVD-kben fekszik, szóval ha nem vesztek, nehéz lesz a dolog... Amint lehetőségünk adódik, útnak fogunk indulni vele, és a Bombahíren láthatjátok majd filmünket.

Sok mindent félbehagyunk így is. Vannak rendezetlen ügyek, mint a Hollán-emléktábla, de emiatt ne aggódjatok, már van, aki felkarolja, sokkal hatékonyabban, mint mi valaha is tehetjük. Bírósági ügyeink sem állnak meg, ezekről majd vagy ír a sajtó, vagy nem, aki akar, eljöhet a tárgyalásokra. Ellenségeink ne dőljenek hátra elégedetten, mert amit megígértünk, mindig megtartjuk, ez alól ők sem kivételek. A Karsai Lászlóval tervezett vita is meg fog történni, de már csak jövőre, és sajnos az 1/3 Holokauszt magyar kiadása is várat még magára.

Apropó, holokauszt, természetesen a Náczivadász sem megy sehová, az is megmarad.

Biztosan rengeteg találgatás lesz, hogy mi ennek a hirtelen döntésnek az oka. Nem kell nagy összeesküvéseket keresni. Nincs köze ahhoz sem, hogy Bloginnal mi történt, hiszen értelemszerűen ez legfeljebb őt érintené. Egyszerűen csak fárasztó már ez az egész. Fárasztó főmunkaidőben Bloginnak, Tomcatnek, Gabucinónak lenni, szeretnénk már egy kicsit visszavonulni, egy kis magánéletet élni. Én például vagy két éve nem tudtam kiolvasni egy könyvet vagy nyugodtan eltölteni egy hétvégét. Dönthetnénk persze úgy, hogy még ennél is többet áldozunk fel magunkból, de azzal csak elpusztulnánk, kiégnénk, és a Bombagyárnak ugyanúgy vége lenne előbb vagy utóbb. Már így is sokat kockáztattunk azért, hogy ez a Bombagyár nevű dolog éljen, tovább nem tarthatjuk fenn.

S természetesen nem lépünk le búcsúbuli nélkül! Ennek megszervezésével Boriszt bíztam meg, és egy-két héten belül meg fog történni. Egy utolsó közös sörözés keretében megbeszélhetjük, ki merre indul tovább, kit visz magával és hová tart majd, mint a leszerelő katonák. A Túraszervezőben még meg fog jelenni, hol és mikor lesz ez a buli, és e-mailben is értesítünk minden regisztrált gyárlakót.

Ide is írom nagy betűkkel, nehogy kimenjen a buta kis fejetekből:


Addig is gondolkodjatok, mit tudtok tenni a világért. Mint hallottam, néhány hardcore gyárlakó már összeszorított foggal szervezi a Bombagyár utódját, amiben természetesen számíthattok a segítségünkre.

Köszönjük, hogy velünk voltatok. Bombagyár, 2007-2009. Requiscat in pace. És vegyetek polót, de tényleg. Elvégre azért kezdtem blogolni.