2006-ban még lelkesedtünk, azt hittük, képesek lehetünk az általunk nagyra becsült eleink bátorságát magunkra vértezni, változást hozni. Nem tudtuk még, hogy hazugság minden, ami történik. 2007-ben kitartott a remény, és mi mentünk a nekünk kijelölt úton, ahogyan azt előre is akarták. 2008-ban viszont már mindenki, aki képes látni, szétrobbant a dühtől, és végre fölvállalta: nem működik, amit csinálunk, akkor sem, ha valóban nagyon szeretnénk. Folytathatnánk egymás hibáinak elhallgatását, de az sem hoz eredményt.
Már korábban is írtam, de ezt fenn kell tartanom: ha legyőznénk jelenlegi ellenfeleinket, úgyis egymás ellen kell majd fordulnunk, túlságosan sikeres volt a nemzeti értékek atomizálása, így már mindenki mást lát erénynek. Csak egy sarkalatos, de élő példa: Toroczkai azt írta, hogy a homoszexuálisokat semmilyen szinten nem fogadhatja el egy radikális, mert ez aberráció. Lászlónk nem kérdezte meg erről legfőbb államalkotó személyiségünket, ezt a búsan szemlélődő öreget, akit mi Szent Koronának szólítunk. Talán a nevében akar harcolni, de nem vagyok biztos benne, hogy a Szentkorona-tannal összeegyeztethető az olyan jellegű kirekesztés, amely során valaki a hasára ütve nemzeti doktrínákat nyilatkoztat ki. Tudom, vaskalapos ez az öreg Korona, de te is az lennél ilyen időkkel a hátad megett.
Vajon kitől kell megkérdezni, hogy még mi fér bele a
Toroczkai-értékrendbe? Például csak hátulról lehet csinálnia egy
magyarnak? Nincsen egységes értékrend és természetesen elfogadott vezető sincs. A nemzeti oldal sikertelenségének legfontosabb oka nem a titkosszolgálati tevékenység, hanem a tehetségtelenség és tehetetlenség. Sokkal többet tud ártani az, hogy egyesek mindenütt titkosügynököket sejtenek, mint azok valódi szerepe. Az unalmas kis kocsmai társaságodban aligha van nagy szerepe egy ügynöknek, de Csurka bácsi például remekül összegyűjtötte azokat, akikkel aztán semmit sem volt szabad elérnie.
Se stratégia, se taktika nincsen, de a többség e két kifejezés közötti különbséget sem ismerik. Nincsen egyetértés abban sem, hogy erőszakos eszközökkel lehet-e harcolni. A lényeg szerintem nem a módszerek előzetes minősítésében, hanem azok eredményességében rejlik. Amikor a radikális állatvédők halálra vernek néhány vélt vagy valós állatkínzót, lényegtelennek számít, hogy a többségi társadalom egyet tud-e érteni az önbíráskodásukkal, a fontos az, hogy a kitűzött cél szerint ez kellő visszatartó erővel bír-e a további célszemélyek számára. Amikor valaki követ hajít egy néhány ezres békés tömeg közepéről a rendőrök közé, s emiatt a tömeget (egyébként jogosan) feloszlatják, a média pedig szélsőségesekről tud rikácsolni, akkor az siker volt-e? Az előzetes céltól függően igen vagy nem a válasz.
Egyfelől a Jobbik térhódítása megoldás lehet, ha valaki bízik a békés politikai megoldásban, de nyilvánvalóan senki nem helyezhet feltétel nélküli hitet azokba, akiknek még nem volt alkalmuk éles helyzetben bizonyítani, hiszen ezzel nem lenne jobb, mint egy hithű maszopos. Amellett, hogy reménykedik és bizakodik, nem adhatja fel a saját mikroharcát sem. Mindenki a saját közösségében tevékenykedhet, szinkronban azzal, hogy mások másképp cselekednek. Nem kell mindenképpen valakihez csatlakozni. A megoldás az alulról, néhány fővel építkező sejtrendszerben van. Egy baráti társaság tökéletesen jó háromfős társaságként. Szervezhetnek az ötlettelen szemétszedéstől és faltisztítástól kezdve sportkörökig bármit, melyek során terjeszthetik a szellemi ellenállás, a hazaszeretet eszméjét.
Bátrabbak ledönthetik a hazaárulók szobrait vagy látványos akciókkal tehetik nevetségessé a számukra felháborító magatartást tanúsító közszereplőket. A dolog lényege, hogy nem büszkeségből kell belevágni valamibe, hanem elhivatottságból. Alapvető hiba a túl nagy nyilvánosság. Békés eszközök esetében is a túl nagyra nőtt szervezet kontraproduktívvá válhat, az adminisztráció és a logisztika túl sok energiát emészthet föl. A jövő megoldása tehát a most nagyon szűk körben terjesztett BombaSejtek számának növelése lehet.
Mindezt csak azért említem, mert a kezembe került egy politológus nem publikus értékelése a jelenlegi radikális ellenállás erejéről. Érdekességképpen ezt nyilvánosságra hozom, mindenki levonhatja a tanulságokat, ha számára akadnak ilyenek.
Letöltés 
