Szokatlanul sok párt próbál szerencsét az idei Európai Parlament-választáson: eddig közel harmincan jelezték, hogy indulni akarnak, pedig a felmérések szerint a választók többsége nem is tud a kampányról, noha arra az Európai Unió eurómilliókat költött. Az alacsony részvétel a kisebb támogatottságú pártoknak kedvez, így nagyon megnőttek a Jobbik esélyei. Bár megnyugodni az eredményhirdetésig nem lehet, hiszen létkérdés a radikális pártnak, hogy erőt mutasson, az esélyei nagyok, így a legérdekesebb aktuálpolitikai kérdéssé nőtte ki magát, hogy vajon a Jobbik Magyarországért Mozgalom mire képes minden erejét (valamennyi kommunikációs csatornáját, helyi szervezetetét, gárdáját, valamint politikai stratégiáját) latba vetve.
Eközben azonban az is érdekes kérdés, vajon a Szabad Demokraták Szövetsége mire lesz képes. A süllyedő hajón maradtak még evezni próbálnak, de a mindenkit megelőző gyorsasággal megvásárolt köztéri reklámokon túl nem sokra voltak képesek. A köztereken viszont jelen van a Fidesz, mely büntetőjogi újítására gyűjt aláírást a kampányidőszakban, valamint mindennapos látvány a Lehet Más a Politika nevű neoliberális párt és a hozzá kapcsolódó Humanista Párt nyomulása.
Nyolcmillió ajánlószelvényből húszezret meglehetősen könnyű összegyűjteni, ha jó az erre fordítható apparátus és logisztika. Az emberek többsége nem törődik az EP-választással, bárkinek odaadja a kopogtatócéduláját (még ingyen is, bár az SZDSZ falusi cigányoknak utalványokkal fizetett értük, jóllehet ez törvényellenes eljárás). Ahhoz azonban mégis sok, hogy minden új és súlytalan kezdeményezés a szavazólapra kerülhessen. Elindulni nem bonyolult, bár ez a politikai irrealitásban tengődő Szent Koronát Szolgálók Szövetségének nem sikerült: az Országos Választási Bizottság elutasította az indulásukat, de van helyettük másik 0%-os pártkezdemény.
Az idei kampány más szempontból is említésre méltó: megjelent az Internetes Demokrácia Pártja, mely az elmélet szerint véletlenszerűen kiválasztott, interneten jelentkező képviselőket küldene Brüsszelbe, de az Írországban a Lisszaboni Szerződésként elhíresült szabadkőműves EU-s alkotmány elfogadása ellen sikeresen kampányoló Libertas is on-line keres többek között magyar jelölteket.
Egy másik személy is érdekes lépésre szánta el magát, és ő is az interneten keresztül lett ismert. A megdöbbentően sikeres népszavazási kezdeményezéséről ismert Seres Mária számomra egyébként nem meglepő módon párttá alakult. Tartottam tőle, hogy a népszavazás számára elegendő civil ellenállás lesz, de lehet, hogy ő is megérezte, hogy valódi nyomásgyakorlásra, tartós változásokra így nincsen lehetőség.
Civil Mozgalom néven indított pártot, amely már jelölteket is bemutatott, és az új Seres-féle népszavazási aláírásgyűjtéssel egyszerre kopogtatócédulákat is gyűjt. Bár a média természetesen nem harsogja a nevét, érdemes lesz figyelemmel kísérni, hogy ez a szimpatikus családanya vajon mennyire számíthat önkéntes gyűjtői támogatására. Ha sikerült közel 600 000 választópolgárhoz eljutnia, egyáltalán nem valószínűtlen, hogy legalább 22 000-en elküldik neki ajánlószelvényüket, hiszen úgysem tudnak másra szavazni.
Számunkra, akiknek elegük van a politikából, igazából az mindegy, hogy melyik ismeretlen erő kerül föl a szavazólapra. A mi érdekünk, hogy újak
minél többen legyenek rajta. Az új pártok az esetek túlnyomó részében egyelőre nincsenek kapcsolatban a jelenlegi kormányalakító erőkkel, és éppen ezért van kevés esélyük. Ha minél több ilyet sikerülne csak a szavazólapra juttatni a szokásos pártok és a Jobbik mellé, s nem különböző kommunista vagy cigánypártok, hanem kisebb környezetvédő, mérsékelt vagy radikális jobboldali kerülne a lapra s akár az EP-be, az komoly fegyvertény lenne, hiszen ezek összefogása is elég nyomóerő lenne, de egymás ellenőrzése sem árt olyankor, amikor valaki hirtelen a tűz és a húsos fazék közelébe kerül. Ezt nyilvánvalóan csak megfűszerezné az apolitikus, józan észre épülő Seres-vonal, mely legalább olyan érdekes politikai színrelépése az elmúlt hónapoknak, mint a Jobbik mozgolódása.
