bombagyár!

Herman Rosenblat éveken át mesélte csodálatos megmenekülésének történetét a náci haláltáborból, ahol gyermekként raboskodott, s ahol későbbi felesége mentette meg az éhhaláltól. A házaspár képeivel tele volt Amerika összes szirupos showműsora. Aztán egyszer csak kiderült, hogy hazudnak. Nézzük az ABC hírtelevízió interjúját, amelyből kiderült, mi volt a kamu, és hogyan reagált Rosenblat a leleplezésre. (A magyar felirat a CC ikonnal kapcsolható be, ha nem látszana.)

(Ha a Google eltávolítaná a videót, itt letölthető, és itt van hozzá a magyar felirat.)

Rosenblat esete nem egyedi. Alig egy évvel ezelőtt a holland Misha Defonseca meséjéről, miszerint kisgyermekként heteken át kóborolt a téli erdőben, a nácik elől bújkálva, ahol vad farkasok táplálták, kísértetiesen hasonló körülmények közt derült ki, hogy hazugság. Addigra több tízmillió dollárt (!) zsebelt be a története jogdíjából. Erről az esetről a Bombagyár Rádióban is beszéltünk. 2003-ban Bemard Holstein ausztrál "túlélő" bukott le, ugyanis lágertörténete nem csak mese volt, de még plágium is (mellesleg pedig ő maga sem volt zsidó). Binjamin Wilkomirski svájci zsidó hasonló témájú önéletrajzi könyve díjat díjra halmozott az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban, mígnem a Die Weltwoche német hetilap 1998-ban be nem bizonyította, hogy ő is konfabulációt ad elő, szintén lopott forrásból. Jerzy Kosinski, az Elie Wiesel által patronált lengyel zsidó író The Painted Bird (A festett madár) című könyvéről 1991-ben derült ki, hogy egy szó sem igaz, mire a szerző öngyilkos lett. De a "magyar" írók sem maradnak el: Kertész "Kopogtatós" Imre plágiumait valamennyien ismerjük, és Nyiszli Miklós 1945-ben megjelent, ám rövidesen megcáfolt és "hivatalos" tudósok által is hamisítványnak tekintett Auschwitz-memoárja is emlékezetes. (Ami persze nem gátolta meg a magyar könyvkiadókat, hogy mindmáig hasonmás kiadásban publikálgassák e művet, egy szóval sem utalva annak hamisítvány voltára.)

A fenti mesemondók közös vonása, hogy valamennyien jelentős összegeket kaszáltak hazudozásaikkal - nem ritkán egészen mesés összegeket - és amikor lebuktak, valamennyien úgy hebegtek-habogtak, mint Rosenblat, és kijelentették, hogy nem hazugság, mert az ő képzeletükben ez mind igaz.

Az 1/3 Holokauszt című film számos ilyen szélhámost bemutat, akik azonban nem csak egyszerűen az Oprah Winfrey Show-ba kerültek be meséikkel, de a nürnbergi és más perek tanúi közé is, és hazugságaik miatt számos kiváló és feddhetetlen német katonát, vezetőt és más személyt halálra vagy hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Amikor gázkamrákról vagy milliók haláláról olvasunk, jussanak eszünkbe ezek a feltűnően gyakran lebukó, nevetségesen magyarázkodó gazemberek, akik a társadalmi erkölcsi mércék eltorzítása folytán modern korunk legnagyobb társadalmi-civilizációs katasztrófáját okozzák ostoba és álszent meséikkel.

Így terjed és marad fenn a holokauszt-hazugság, nem tények, hanem érzelmek útján. Ha egyszer valaki kitalált egy jó történetet, ami meghatja a buta embereket, legyen az akár gázkamrában elpusztított milliók, akár almát dobáló kislány, teljesen mindegy, igaz-e vagy sem: a zsidók felkapják, könyvet, filmet csinálnak belőle, az ostoba tévézombik sírnak rajta, és a kutyát sem érdekli, hogy nemhogy a történet, de még a környezete sem valós. Ilyen mese a Schindler listája is, amiből tényszerűen egyetlen szó sem igaz. Ezzel az erővel a Csillagok háborúját is valósággá tehetnék pár száz év múlva, amikor már elhomályosodott az űrhajózás hőskora, és valaki előállhatna azzal, hogy igen, az ő dédnagypapáját személyesen kínozta Darth Vader, és a családja az Alderaanon pusztult el. (Észrevette valaki a hihetetlenül finom oldalvágást az Idiocracy című filmben, ahol Charlie Chaplin figurája áll Hitler helyén a panoptikumban?)

(Köszönjük x-ray fedőnevű gyárlakónknak, hogy felhívta a figyelmünket a videóra. A feliratot meg nekem köszönjétek. Küldjetek marcipánt, köszi.)