KAPCSOLD BE A JAVASCRIPTET, ÁZZE!!

„Fegyverbe!”, „irány az utca”, „bosszút állunk” – ilyen szövegeket látni a radikális fórumokon harcos tibi, radikális, white power és hasonló nevek tulajdonosaitól. Megvertek egy közülünk valót pusztán azért, mert közülünk való. „Veled vagyunk”, sutyorogja a turulpólós, de már a boltban csak halkabban mer cigányozni.

Veled vagyunk, Pénzes Henrietta, Horák Nóra, Szögi Lajos, s a sort még folytathatnánk, de érkeznek majd újabb nevek is. És mit értek vele? Titeket már a föld takar. Közülünk meg gyűlölettől eltorzult arcú fiatalok átkai hullanak gyilkosaitok felé.

Jobb lenne, ha más is hullana? Vajon jogunk van már nem gondolkodni? Olyan sokáig nem tettünk semmit, hogy már itt az ideje van bármit tenni? A Hősök terén a héten a világ legnagyobb hanukagyertyáját gyújtják meg. Szimbolikus értékű, hogy a zsidó vallási ünnep legnagyobb lángja nem Izraelben, hanem a magyarországi zsidóság által Judapestnek nevezett városban születik meg Árpád fejedelem szeme láttára. De erre mi a jó reakció?

A karácsonykor legalább politikamentességet, békét kívánó lakosság csak azt látja, hogy a zsidó fény ünnepét most megfenyegetik. A rendőrség gyorsan megtiltja az ellendemonstrációt, pedig tudják, hogy Gyuriék ilyenkor csak még nagyobb kedvvel öltik föl a huszárgúnyát. Az emberek azt látják, hogy itt valaki a zsidóság ellen akar tüntetni. Miért tenné? Kik azok, mi velük a baj? Mi a baj a karácsonyi ünnepükkel, az nem a szeretet napja?

Halk furulyaszó hangzik, a radik pedig kecses tánclépésekbe rendeződve követik a dallamot. Provokálnak, hát válaszolunk. Erőszakot akarnak, hát erőszakoskodunk! Tessék mondani, ha azt mondják, hogy takarodjunk ki az országunkból, akkor ki is megyünk csak azért, mert megmutatjuk nekik, hogy merjük?

Ma megverték Attilát a cigányok. No, nem a putriban élő, piacon áruló vagy a szomszéd társasházban élő, hanem néhány valódi bűnöző, akik már megjárták a börtönt is. Az elkapott fickó például emberölésért ült. Mégsem verték holtra Attilát, ennek pedig okai lehetnek. Az egyik az, hogy Isten megállította a viperasuhanást. A másik ok nem ez.

Jogos a felháborodás. A dühöt szépen elraktározza magába a hazafi, beteszi egy kedves cipősdobozba az árpádsávos zászló mellé. Majd pénteken kiviszi az utcára, aztán szabadon engedi.

Ne tegye! Nem tudnám elviselni, ha ezek után most is, mint korábban, saját magunk alatt vágnánk a fát! A megoldás nem hangzatos jelszavak skandálása, hanem e szavak megértése. Nem az utasítás, hanem a cselekvés! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy akkor és azt tegyük, amit elvárnak tőlünk. És megint, ez az immunrendszerében megszűnt, önvédelemre képtelen, beteg csoport éppen azt fogja tenni.

Mindegy, jövőre talán okosabbak leszünk.