Megdöbbenéssel értesültem
arról, hogy Budapest szívében, a IX. kerületben
súlyos támadás érte a Zöld Párt egyik
aktivistáját, aki az időközi képviselőválasztás kampányának kapcsán plakátokat helyezett ki
közterületeken.
Egy állítólag demokratikus országban egy ilyen hírre a demokratikus ország
demokratikus médiájának azonnal reagálnia kellene, de legalábbis tudósítania a történtek pontos
körülményeiről. Ugyanis a média legfontosabb feladata a
tájékoztatás, úgy, ahogy a dolgok történtek, akkor és ott, amikor megtörténtek,
illetőleg a tudomásukra jutást követő legrövidebb időn belül, a tények ferdítése
nélkül.
Nos, a magyar média ingerküszöbe azonban valamilyen oknál fogva szelektíven
működik. Nem mindegy, hogy kit ér atrocitás. Persze, ha mondjuk valamely önjelölt demokratikus,
magát nagyon liberálisnak és antifasisztának mondó párt emberét, ne adj' Isten roma szervezet tagját
éri a legkisebb bántalmazás is, a hazai média képviselői azonnal kivonják kardjukat, és harsány
trombitaszó mellett vonulnak az "agresszív szélsőjobb" ellen.
Nincs hezitálás, nincs
tétlenkedés, még arra sincs ilyenkor idő, hogy legalább a tények és körülmények napvilágra
kerüljenek, vagy megszülessen a nyomozás eredménye. Rögtön feltételezik, hogy a támadó rasszista /
antiszemita indíttatásból követte el szörnyű tettét.
Emlékezzünk csak szegény, ártatlan
Józsikára, kinek gyermekien becézett, és a média által kitalált, gügyögve kiejtett neve mögött egy
többszörösen büntetett előéletű, százhúsz kilós, agresszív habitusú, a Moszkva teret rettegésben
tartó roma ifjú bújt meg szemérmesen. Pedig a közvélemény szemében Józsikát a média, egy elesett,
vasággyal együtt huszonöt kilogrammos, cselekvőképtelen, a lélegeztetőgépről éppen csak
lekerült, szerencsétlen, indokolatlanul súlyosan bántalmazott áldozatként tüntette
fel.
Követeljük a sajtószabadság nevében a kiegyensúlyozott, mértéktartó és hiteles
tájékoztatást!
A közérdekű híreket (és különösen ide tartozik az emberi életet
veszélyeztető, politikai indíttatású támadás) a média köteles válogatás, késedelem és torzítás
nélkül a közvélemény tudomására hozni. Ma Magyarországon azonban a média legfőbb szereplői
már a kiegyensúlyozott tájékoztatás legcsekélyebb látszatára sem ügyelnek.
A politikai és
ideológiai ellenfeleket ért atrocitásokat a hallgatás fala veszi körül. Ezáltal igyekeznek egy
olyan látszatigazságokból álló világot létrehozni, melyben amiről nincs szó, az nincs is. A
hallgatás áttörhetetlen falával elszigetelnek mindent, ami akár a legcsekélyebb mértékben is
ellentétben áll értékrendjükkel, érdekeikkel.
Ez a sajtószabadság és a demokrácia
halála.
