Azért nem írom ki a könyv címét a címbe, mert az többszintű és túl hosszú: Elhallgatott múlt - A pártállam és a belügy - A politikai rendőrség működése Magyarországon, 1956-1990. A két szerző munkája hiánypótló jellegű: különösen azért, mert - végre! - minden egyes ávós vezetőt, illetve ügynököt név szerint megnevez, Harangozó Szilvesztertől Dr. Kiszely Istvánon át Paskai László volt esztergomi bíboros érsekig.
Pontosan ez adja a kötet abszolút hitelét. Elképzelhetetlen, hogy a mai, Gyurcsány alatt is a pártállamot idéző állami irányultság és az igazságszolgáltatást már-már egészen nyíltan és pofátlanul saját oldalán politizálni kényszerítő kormány mellett a neveket és életutakat le lehetne írni, ha a szerzők nem tudnák minden egyes állításukat irati bizonyítékokkal alátámasztani - már rég börtönben ülnének (ha ugyan nem koporsóban lennének, bár ez utóbbira áll nekik a zászló így is...). Ma is élő gazemberek sorozata névvel, életúttal szerepel a könyvben; Biszku Bélától Kékesdi L. Gyuláig. Ez a kötet óriási tüske lehetne a kormány körme alatt, hiszen egyrészt személyi kompromittálás is van benne a mai MSZP-gárdára, másrészt elolvasása után még könnyebb átlátni, amit én eddig is sokszor leírtam: hogy a mai modern ÁVH (jaj, megint elírtam, NBH) pontosan ugyanúgy teljesít mindenféle gátlástalan kormányutasítást, mint Kádár idején.
Nem részletezem a könyvet, mert a rengeteg konkrét információt képtelenség egy bejegyzésben visszaadni, és az ismertető célja nem is a könyv reprodukálása. Csak néhány szemelvény: a főpapi kar nagy része együttműködött a titkosrendőrséggel, a ma nagy pofával igazságot osztó Tóth András MSZP-képviselő (aki volt a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkár is) pedig az MSZMP KAO (Központi Adminisztratív Osztály) osztályvezető-helyetteseként közvetlenül felügyelte a III/III-at. A könyv részletet tartalmaz arról, hogy miképp adott 1988-ban utasítást a Fidesz bomlasztására; majd leírja, hogy ezen múltját eltagadva azt hazudta életrajzában, hogy "csak ifjúsági és sportügyekkel" foglalkozott.
Gyurcsány is szerepel, mint pécsi egyetemi KISZ-titkár. A könyv megint csak igen korrekt: nem áztatja az azóta sokkal nagyobb gazemberségeket elkövetett szégyen-miniszterelnököt, hanem akkor még valamiféle idealizmussal és tisztességgel ábrázolja (a tények fényében ez igaznak is tűnik, később rohadt el a lelke teljesen, és alighanem az összelopott milliárdok elkurvító hatása érvényesült - persze a szeszkazán tolvaj apa örökségével nem volt nehéz az ország egyik vezérgazemberévé fejlődnie...).
Figyelemre méltó néhány név. Tóth Kálmán életrajza töredékes, mert 1990 után is tovább szolgált, nem lehet tudni, meddig; 1940-ben született, tehát ma, ha él, 68 éves. Nem kizárt, hogy máig aktív ÁVH-s. Meg kell említeni a szintén továbbszolgáló Kékesdi L. Gyulát, aki az ÁVH-tól (jaj, megint elírtam, NBH-tól) az OTP biztonsági főnöki székébe reppent át - ő is folytatta 1990 után a titkosrendőrködést. Ő a már említett Tóth András főtanácsadója is volt (hajdani vezérbolsevik államtitkár alatt az egykori III/III-as főgenyók egyike - mindezt 2005-ben!). Megjegyzendő, hogy őt 2000-ben az Orbán-kormány nevezte ki az NBH állományába a Tanácsadó és Információs Főosztály vezetőjének...
Még jó néhány III/III-as főgenyó megpróbált továbbszolgálni 1990-ben: 89 végén felesküdtek a Magyar Köztársaságra, de a Dunagate-botrány miatt ki kellett tenni a szűrüket. Érdekes módon Harangozó Szilveszter, az egyik nagyon hosszú karrieres főfőpatkány mégis irodát kapott az Antall-kormány idején, és közreműködhetett a szolgálatok "új igényekhez alakításában".
A könyv több konkrét esettanulmány nyomán eleveníti fel, hogy ezek az utolsó gazemberek - akik aztán szép nyugdíjjal, általában 55 évesen visszavonulhattak - hogyan tettek tönkre életeket, milyen aljas húzásokkal uszították apára a fiát, feleségre a férjét, hogyan csaltak-hazudtak, hogyan tussolták el saját csirkefogászataikat a részegeskedéstől a nyilvános verekedésig és garázdálkodásig. Megtudhatjuk: elszámoltatás nem történt. Az is egyértelmű, hogy ezek az élet-halál uraiként regnáló törvény feletti aljanépek általában műveletlen sutyerák bunkók voltak - valamint az is kiderül a könyvből, hogy az 1956 előttivel ellentétben a párt, az MSZMP nagyon is szoros kontroll alatt tartotta az ÁVH-t, tehát a kimosakodott pártvezetők azon álláspontja, hogy ők a zsarnokoskodásért nem felelősek, szemenszedett hazugság.
Kedves kis momentum (a könyv nagyon friss és aktuális), hogy pl. megírja, hogy az 1986-os "lánchídi csata" idején pontosan úgy járt el a rendőrség, mint 2006-ban: olyanoktól is magyarázat nélkül elvették a személyit, akik csak a környéken jártak, és a spontán tüntetéshez semmi közük nem volt. Továbbá a hídon kétfelől közrefogott tüntetőket (manapság ugyebár "csőcselék" a hivatalos nevük, és NBH-s provokátorok tesznek róla, hogy úgy is nézzenek ki) szarrá verte a rendőrség. Az akció végrehajtásáért felelős egyik zsarnok erőszakos szarládát (minősítés tőlem) Vörösmarti Mihály ezredesnek hívták, a Forradalmi Rendőr Ezred parancsnoka volt (akkoriban ez volt a mai Rebasz, akarom mondani Rebisz). Ahogy a könyv ironikusan megjegyzi:
Hát igen, rablóból lesz a legjobb bűnpártoló, hogy aktuálisra fordítsuk a közismert szólást...
És végül (mert nem lehet kihagyni, meg úgyis rákérdeznétek): az ÁVH-III/III. és a zsidók kapcsolatáról. Korábban sem rejtettem véka alá, hogy az 56 előtti ÁVH-s főszemetek között a zsidó származásúak erősen felülreprezentáltak voltak (Péter Gábortól körmös Baueren át Pető papán keresztül Komlós János ex-rabbinövendékig, aki a vallásosságtól jutott el a harcos anticionizmusig). Nos: a III/III egyenes folytatása volt az ÁVH-nak (a Moldova-legendáriummal ellentétben nem volt "elbocsátott légió", a régi csapat együttmaradt, Harangozó Szilveszter, aki még 1990-ben is szaktanácsolt, például 56 előtt Péter Gábor közvetlen munkatársaként az ÁVH titkárságát vezette).
A névvel-életrajzzal ábrázolt kisebb-nagyobb főávósok közül jó néhány volt jó eséllyel kikövetkeztethetően zsidó származású (pl. Eperjesi/Engelberger, Sándor/Schaumburg, stb. stb., akiknek életrajzában rendre ott a munkaszolgálat, némelyiküknél a német koncentrációs tábor is). A fiatalabbaknál a dolog nem ilyen egyértelmű (a könyv nem tartalmaz vallási adatokat). Az, hogy az ÁVH idején érvényes felülreprezentáltság fennmaradt, az egészen bizonyos, hiszen a 100-150 ezres magyar zsidóság alig 1%, tehát a bemutatott mintegy 50 személy közül részarányosan egy fél lehetne zsidó származású.
Itt azonban két dolgot kell leszögezni (hadd utáljanak a zsidók is és az antiszemiták is, így van ez rendjén). Az egyik: hogy a mai zsidóság, legyen vallásos vagy nem, nem háríthatja el az ÁVH-s és III/III-as elnyomó-kínzó zsarnokok problémáját azzal, hogy ezek az emberek nem voltak vallásosak. Persze, hogy nem: de Izrael ma sem a vallásosság, hanem a származás szerint fogad el valakit zsidónak (vagyis, ha az anyja zsidó, akkor ő is az, jus sanguinis anyai ágon). A magyar rabbik is így vannak ezzel. Kivetni pedig nem lehet senkit - főleg nem hallgatólagosan és utólag. Vagyis: a mai zsidóságnak fejet kell hajtani az ország előtt azért, mert ebből a seregnyi gazemberből ők igencsak látványos számarányt szolgáltattak - messze többet, mint átlagosan kellett volna.
A másik dolog: hogy a zsidó ávósok sehol és semmiben nem kedveztek a zsidó vallásosságnak vagy a zsidó származásúaknak - sőt! A Kádár-rendszer palesztinbarát, Izrael-ellenes vonulatában a "cionista veszély" volt az egyik állandó kategória, amire a III/III dolgozott. Tehát a zsidó származású vezetők minden további nélkül lerohadtzsidózták a belső jelentésekben a megfigyelt, zsidó származású személyeket, és semmiféle előnyhöz nem jutott valaki az ávó szeme előtt azért, mert zsidó volt - illetve, ha vallásos volt, akkor emiatt külön gyűlölték. Ilyen szempontból tehát semmi nem igaz az összeesküvés-elméletekből: a zsidó ávósok sem Izraelnek, sem a magyar zsidóknak, sem semmilyen cionistáknak nem voltak barátaik. Csakis az akkor diszkréten (főleg nemzetközi szinten) antiszemita MSZMP seggét nyalták, de azt páros nyelvcsapásokkal.
A könyv ugyan 4000 forint, de nagyon megéri - minden nagyobb könyvesboltban (egyelőre) kapható. Ha így haladunk tovább, pár év múlva szamizdatként fogjuk terjeszteni...
